Paradox korszakban élünk. Egyrészt soha nem látott tudományos és technikai ismeretekkel rendelkezünk, másrészt mindennapi életünket széles körű szorongás, magány, krónikus stressz és értelmetlenség érzése jellemzi. Tudjuk mérni a végtelenül kicsi és a végtelenül nagy dolgokat, de nehezen válaszolunk a legbelsőbb kérdésekre: miért szenvedek? Mi az életem értelme? Lehetséges-e mélyebb gyógyulás, mint a tünetek egyszerű eltűnése?

Ez a könyv éppen ebből a szakadékból született: egyrészt a hiper-specializált tudásból, másrészt a széttöredezett, kapcsolatokat kereső emberi lényből. A tudományos körökben a „kvantum” melléknév mára már bekerült a köznyelvbe, gyakran felületes vagy mágikus értelemben. Itt egy másik utat próbálunk meg: azt használjuk, amit tudunk – és amit őszintén nem tudunk – a kvantumfizikáról, hogy újragondoljuk a tudatunkról, testünkről és a világról alkotott képünket, anélkül, hogy feladnánk a szigorúságot vagy a belső mélységet.

A „kvantumtudatosság” nem szlogen, sem csodás formula. Ez egy kifejezés, amelyet vezérfonalként fogunk használni egy bizonyos nézőpont megjelölésére: a tudatosság, mint a világ megfigyelésének, önmagunk megfigyelésének és a dolgok értelmezésének képessége. A „kvantum” melléknév egy olyan valóságra utal, amely nem redukálható különálló darabokra, hanem kapcsolatokból, lehetőségekből és láthatatlan összefüggésekből áll.

A kvantumfizika szigorú nyelvezete nem beszél gyógyulásról vagy személyes fejlődésről. Ugyanakkor, amikor megkérdőjelezi a világot független fogaskerekekből álló gépezetként való megközelítést, teret nyit egy új önképnek: nem elszigetelt egyéneknek, hanem egy kiterjedtebb kapcsolati háló csomópontjainak, amelyek folyamatosan cserélnek energiát és információt a környezettel, másokkal, a kozmosszal.

Ez a szöveg azoknak az olvasóknak szól, akik nem elégednek meg sem a redukcionizmussal („csak kémia vagyunk”), sem a homályos spiritualizmussal, amely azonnali csodákat ígér. Érdekes lehet azok számára, akik pszichológiai, oktatási, orvosi vagy spirituális területen dolgoznak, és szükségét érzik egy szélesebb és integráltabb keretnek; de azok számára is, akik fizikai vagy pszichikai betegséget, gyászt, egzisztenciális válságot élnek át, és érzik, hogy a kezelés technikai dimenziója önmagában nem elég.

A könyv első része (2–8. fejezetek) egy olyan utat javasol, amely a kvantumtudatosság meghatározásából indul ki, áthalad a kvantumfizika alapjain a laikusok számára, és végül egy „tudatosság kozmológiáját” fogalmazza meg: egy olyan látásmódot, amelyben az elme, a test és az univerzum nem idegen valóságok, hanem egy egyetlen élő folyamat különböző aspektusai.

Ezt követően a könyv a gyógyulási folyamatok mélyebb megértését kínálja. A 9–11. fejezetekben azt vizsgáljuk, hogy a kvantumtudatosság fogalmának használata hogyan világíthat rá a gyógyulási folyamatokra, anélkül, hogy irreális ígéretekbe bocsátkoznánk. A 10. és 11. fejezetek konkrét hidat képeznek a látásmód és a gyakorlat között.

Megnézzük a különbséget a gyógyítás és a gyógyulás között: az előbbi technikák és beavatkozások összessége, az utóbbi pedig egy tágabb integrációs, értelmezési és belső összhangba hozási folyamat.

A 14. fejezet mindennapi gyakorlatokat javasol az új látásmód integrálásához egyszerű és fokozatos gyakorlatok segítségével: a légzésben és a testben való jelenlét gyakorlása, amely néhány perc alatt elvégezhető; módszerek a gondolatok mentális eseményekként, nem pedig abszolút igazságokként való megfigyelésére; technikák a szív és az elme összhangjának kialakítására, olyan érzelmekhez kapcsolódóan, mint a hála és az elismerés; eszközök a tudatosabb kommunikációhoz a kapcsolatokban; kis rituálék és kreatív terek, amelyek segítenek fenntartani a kapcsolatot egy tágabb értelmezési dimenzióval a mindennapi életben.

Itt az olvasó számára nagyon konkrét az előny: rendelkezésére áll egy „gyakorlati készlet”, amely nem igényel különleges iskolákhoz való tartozást, és bármilyen élethez alkalmazható.