Roxy nem véletlenül mosolyog ennyit a kamerába.És nem azért főz olyan jól.Ő nem elveszett.Nem traumatizált kislány.Nem áldozat.
Ő választ.A konyhája színpad, a közösségi média fedősztori,
a férfiak pedig… alapanyagok.
Némelyik túl sokat beszél.Némelyik azt hiszi, irányít.Mindegyik téved.
Ez a történet nem a lebukásról szól,hanem a kontrollról.Arról, milyen könnyű eltűnni egy világban,ahol mindenki nézni akar, de senki sem lát.Roxy nem menekül.Nem tagad.Nem kér bocsánatot.És mire rájössz, hogy ez nem szerep,már késő lesz kérdezni.
